December 08-án ismét összegyűlt a ház-csoport szervezésében pár Lótuszos. Noémi volt a házigazda, ami egyúttal azt is jelenti, hogy volt csoki-zizi-madártej!:)
Volt szó sokmindenről. Élménybeszámolók a klubházlátogatásról, beszéltünk a jövőheti születés tréningről, Enikő zongorázott, és jó hír, hogy a kóspallagi tervekkel kapcsolatos tárgyalások jó irányba haladnak. Úgy tűnik járható út a telek átminősítése.
Egyre gyakrabban felmerül mostanság, hogy ideje lenne formális kereteket adni a Lótusznak, hogy legyen hova fogadni az esetlegese támogatásokat, tudjunk indulni pályázatokon és önálló jogi személyként cselekvőképesek legyünk.
Ellene szól a formalizálódásnak, hogy egy szervezet alapítása és működtetése formális, adminisztratív kötelezettségekkel jár.
A jelenlévők többsége úgy ítélte meg, hogy ideje lenne elkezdeni a formalizálódást. Hát rajtam nem múlik, vágjunk bele...és csak remélem, hogy az egyesületesdi nem megy majd a mostani hangulat rovására.
Linda beszámolója ugyanerről az estéről:
Írok pár szót, hogy mi történt tegnap a Noéminél, Haminál és Mackónál, azaz, hogy én miként interpretálom a tegnap estét a XVI. kerületben.
Először is Zsolttal végrehajtottuk az elsó lótuszos kommandó akciót, kenyért loptunk egy magyar család asztaláról, persze 'lótusz a seggetekbe!' felkiáltással, a zsákmányt piroskockás terítőbe bújtatva, hátunkra csapva sprinteltünk a verdához, onnan pedig Noémihez, Hamihoz és Mackóhoz, ahol már sok kedves és ismerős arc, finomfinom illatok és mikuláscsomagok vártak minket.
Aztán a Zsolt mesélt kirgiz élményeiről, felkeltve a csapat érdeklődését, történeteit kirgiz itallal illusztrálva. Egyrészt hírét vitte a Lótusz programnak messzi földre, másrészt rengeteg érdekes dolgot mesélt az ottani pszichiátriai állapotról, a reformok lehetőségéről összehasonlítva a belső Ázsiát és csöpp hazánkat, kiderült, hogy Magyarország majdhogynem Florida éshogy a reptéri lobby terem nem alvásra való.
Kb 1 órát a pöttöm lánnyal játszottam, itt kicsit kiszakadtam az asztalnál folyó intellektuális társalgásból.
Ettünk mindenféle jót: kuszkuszt, spenótleveleket, almatortát...
Beszéltünk az ügyről, Kóspallagról is, hogy miben áll átminősíttetni a telket szántóról tanyává vagy gyümölcsössé vagy valami olyan létformává, ahova építkezhetünk. A helyzet megnyugtató és kellemes, mert Kóspallagon szép a naplemente, mert NorciMarci sztoikus nyugalommal szörföznek az élet hullámain és mert tudjuk, hogy 'egy ilyen közösségben élni áldásos dolog'.
Olyan érzésem van igazából, mintha lenne egy közös álmunk, amolyan éjjeli álomféle, nem is nappali és, mintha mindannyian része lennénk ennek az álomnak. Az az érdekes, hogy én régen azt hittem, hogy mindenki ugyanazt álmodja, így reggel, amikor felébredtem, mondtam anyukámnak, hogy 'Ugye milyen jót álmodtunk?'. Hát lehet, hogy igazam volt...
Szó esett még a Szaturnuszról, Nóra álmáról, egyesek epret ettek tejszínhabbal Bazsi jóvoltából, fogyott a bor és a sütihegy, aztán 11-12 körül leléptünk, de még páran maradtak, ki tudja mi történt.
A klublátogatásokról persze nem beszéltünk, mert az csak most jutott eszembe.
Szép éjszakát és álmokat:)
Egyre gyakrabban felmerül mostanság, hogy ideje lenne formális kereteket adni a Lótusznak, hogy legyen hova fogadni az esetlegese támogatásokat, tudjunk indulni pályázatokon és önálló jogi személyként cselekvőképesek legyünk.
Ellene szól a formalizálódásnak, hogy egy szervezet alapítása és működtetése formális, adminisztratív kötelezettségekkel jár.
A jelenlévők többsége úgy ítélte meg, hogy ideje lenne elkezdeni a formalizálódást. Hát rajtam nem múlik, vágjunk bele...és csak remélem, hogy az egyesületesdi nem megy majd a mostani hangulat rovására.
Linda beszámolója ugyanerről az estéről:
Írok pár szót, hogy mi történt tegnap a Noéminél, Haminál és Mackónál, azaz, hogy én miként interpretálom a tegnap estét a XVI. kerületben.
Először is Zsolttal végrehajtottuk az elsó lótuszos kommandó akciót, kenyért loptunk egy magyar család asztaláról, persze 'lótusz a seggetekbe!' felkiáltással, a zsákmányt piroskockás terítőbe bújtatva, hátunkra csapva sprinteltünk a verdához, onnan pedig Noémihez, Hamihoz és Mackóhoz, ahol már sok kedves és ismerős arc, finomfinom illatok és mikuláscsomagok vártak minket.
Aztán a Zsolt mesélt kirgiz élményeiről, felkeltve a csapat érdeklődését, történeteit kirgiz itallal illusztrálva. Egyrészt hírét vitte a Lótusz programnak messzi földre, másrészt rengeteg érdekes dolgot mesélt az ottani pszichiátriai állapotról, a reformok lehetőségéről összehasonlítva a belső Ázsiát és csöpp hazánkat, kiderült, hogy Magyarország majdhogynem Florida éshogy a reptéri lobby terem nem alvásra való.
Kb 1 órát a pöttöm lánnyal játszottam, itt kicsit kiszakadtam az asztalnál folyó intellektuális társalgásból.
Ettünk mindenféle jót: kuszkuszt, spenótleveleket, almatortát...
Beszéltünk az ügyről, Kóspallagról is, hogy miben áll átminősíttetni a telket szántóról tanyává vagy gyümölcsössé vagy valami olyan létformává, ahova építkezhetünk. A helyzet megnyugtató és kellemes, mert Kóspallagon szép a naplemente, mert NorciMarci sztoikus nyugalommal szörföznek az élet hullámain és mert tudjuk, hogy 'egy ilyen közösségben élni áldásos dolog'.
Olyan érzésem van igazából, mintha lenne egy közös álmunk, amolyan éjjeli álomféle, nem is nappali és, mintha mindannyian része lennénk ennek az álomnak. Az az érdekes, hogy én régen azt hittem, hogy mindenki ugyanazt álmodja, így reggel, amikor felébredtem, mondtam anyukámnak, hogy 'Ugye milyen jót álmodtunk?'. Hát lehet, hogy igazam volt...
Szó esett még a Szaturnuszról, Nóra álmáról, egyesek epret ettek tejszínhabbal Bazsi jóvoltából, fogyott a bor és a sütihegy, aztán 11-12 körül leléptünk, de még páran maradtak, ki tudja mi történt.
A klublátogatásokról persze nem beszéltünk, mert az csak most jutott eszembe.
Szép éjszakát és álmokat:)
