Emmanuel Levinas a Másikkal való találkozást „eseménynek”, sőt „alapvető eseménynek” nevezi; ez a legjelentősebb tapasztalatunk, a legtávolabbra nyíló horizont. Levinas, mint tudjuk, a dialogikus filozófi a hirdetői közé tartozik – ide soroljuk még Martin Bubert, Ferdinand Ebnert vagy Gabriel Marcelt (később a lengyel Józef Tischner is csatlakozott hozzájuk) –, akik a Másik ideáját mint az egyetlen és megismételhetetlen létezés ideáját fejtették ki, többé vagy kevésbé közvetett módon szembehelyezkedve a XX. század két meghatározó jelenségével: az egyén sajátos jellemzőit leromboló tömegtársadalommal és a totalitarizmus pusztító ideológiájának expanziójával. Ezek a filozófusok arra törekedtek, hogy megmentsék az általuk legnagyobbnak tartott értéket – az emberi individuumot: engem, téged, a Másikat, a Többieket – a tömeg mindenféle emberi identitást nivelláló tevékenységével és a totalitarizmussal szemben.A Másikhoz, a Többiekhez fűződő viszonyunkat illetően a dialogisták elvetették a mindig pusztításhoz vezető háborút, bírálták a közömbös magatartást, az elzárkózást, mindezek helyett a közeledés, a nyitottság és a jó szándék szükségességét, mi több: erkölcsi parancsát hirdették.
